SERTÉS [1] [ë] melléknév -en, -ebb [e, e] sörtés (ritka)
Sertéhez (1) hasonló v. sertével (2) borított, benőtt. (elavult) Sertésmarha: disznó. □ Szakálla vörös és ritka, haja borzas és sertés. (Jókai Mór) Sertés testét, az undokot, én | Simogattam. Ő remegett. (Ady Endre)