SÉTATÉR főnév
Vmely helységnek sétálásra kijelölt, erre a célra (rendsz. sétányokkal, parkosított részekkel) alkalmassá tett nagyobb tere. □ Kódorgott cél nélkül. Elfáradt
Leült a sétatéren. (Petelei István) A sétatéren lábam félve baktat. (Juhász Gyula)
sétateres; sétatéri.