SEZLON [ë v. e] főnév -t, -ok, -ja, (
ritka) sezlong -ot, (
népies) sezlony
Egyik végén a fej számára kissé magasított, támlátlan, rugózott kárpitozott ülő és egyszemélyes fekvőbútor, heverő.
Ledőlt pihenni ebéd után a sezlonra. □ Bement a hálószobába, Lina
megvetette neki az ágyat,
mert sezlon nem fért ebbe a szűk hálószobába. (Móricz Zsigmond)
- Szóösszetétel(ek): sezlontakaró.