Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <terület, felület>, amelyen nincsenek nagyobb kiemelkedések, ill. bemélyedések. Sík föld, mező, tájék, vidék. □ Olyan ő mint sík mező, az jó kikeletnek áldott idejében; Ifjú, szép, ékes (Balassi Bálint) Sík a puszta, se halma, se erdeje. (Tompa Mihály) A sík vidéknek végtelen lapálya, Hol lélek és szem gáttalan, szabad E téli álmából most ébredő Természet: új előtte s meglepő. (Arany László) Még eddig sohase láttam ily óriási fátlan sík mezőt. (Móricz Zsigmond) || a. Csak két dimenzióban kiterjedő, teljesen egyenes, nem görbült felület, felületrész.
2. (tájszó) Nagy területet egészen elborító <víz>. Sík víz az egész határ. □ Érdekes út volt egy egész nap folyvást sík vízen keresztül. (Jókai Mór) || a. (választékos) Parti beszögellésektől, szigetektől meg nem szakított, nyílt <tenger>. □ Este későn kieveztették a hajót a sík tengerre. (Jókai Mór)
3. (tájszó, régies) Sima, simított. □ A sík hársfába Éles vassal sok szép metszést tehetsz. (Csokonai Vitéz Mihály)
4. (tájszó, irodalmi nyelvben) Az, aminek csúszós felülete van; síkos. Vigyázz, mert nagyon sík a jég!
II. főnév -ot, -ja
1. Sík (I. 1) terület, síkság. □ Szennyes is, rongyos is volt az öreg csárda, | Oda illett volna Hortobágy síkjára. (Arany János) A sík ölel, terem és megpihen. (Ady Endre) A város, mint egy álmos eb, hever domb alatt, sík felett. (Babits Mihály) Az ember végül homokos, | szomorú, vizes síkra ér, | szétnéz merengve (József Attila)
2. Vminek sima, egyenes, sík (I. 1) felülete. A puszta síkja; a folyó, a tenger, a víz síkja. □ Síkján futó folyamnak Ott egy fekete pont még. (Gyulai Pál) Vakmerő mozdulattal repesztette szét a finom vászon végtelen síkját. (Móricz Zsigmond) A fénypont egyre nő, s egyre magasabban áll a víz síkja fölött. (Nagy Lajos)
3. (irodalmi nyelvben) Küzdőtér, csatatér. → Kiszáll a síkra. □ S hol legtöbb honfivér lepé A harci síkokat: A népszabadság ott tenyészt Legszebb virágokat. (Bajza József) Én nem vágyódtam gróf Széchenyi Istvánnal szemközt a síkon találkozni. (Kossuth Lajos) Élet-halálra ki, a síkra hát. (Petőfi Sándor)
4. (mértan) Három tetszőleges ponttól v. két egymást metsző egyenestől meghatározott, két kiterjedésű mértani alakzat. Két sík metszésvonala. Merőlegest bocsát egy síkra.
5. (átvitt értelemben, választékos, sajtónyelvi) Az a terület, amelyen vmely cselekvés folyik, v. amelyre vonatkoztatva szemlélünk, tekintünk vmit. Más síkban mozog; agitációs, katonai, szervezési síkon; elméleti, gyakorlati síkon; szellemi síkra vetítve; más síkra tereli, viszi a beszédet, a vitát; a beszéd, a társalgás más síkra terelődik. □ Tatár a vitát más síkba akarta terelni. (Kosztolányi Dezső)