SÉTAÚT főnév
<Főleg üdülőhelyeken v. a közelükben levő erdőkben> sétálásra kijelölt, erre a célra alkalmassá tett út. □ [A rom] nagyszerű düledék boltívei alatt sétaút visz el. (Jókai Mór) A sétaúton
minden magyarázat nélkül kirántott kabátja belső zsebéből egy konyhakést s a járókelők ámulatára élesíteni kezdte a járdát szegélyező keramitköveken. (Kosztolányi Dezső) || a. (ritka) Sétálva megtett v. megtenni szándékozott út. □ Tegyünk egy rövid sétautat. (Kemény Zsigmond)