Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

SERTÉSCOMB
SERTÉSHIZLALÁS
SERTÉSHIZLALÓ
SERTÉSHÚS
SERTÉSKARAJ
SERTÉSÓL
SERTÉSOLDALAS
SERTÉSORBÁNC
SERTÉSORJA
SERTÉSPESTIS
SERTÉSSÜLT
SERTÉSVÁGÁS
SERTÉSVÉSZ
SERTÉSZSÍR
SÉRTETLEN
SÉRTETT
SÉRTHETETLEN
SÉRTŐ
SÉRTŐDÉKENY
SÉRTŐDÉS

SÉRTHETETLEN [e-e-e] melléknév -ül, -ebb [e], (régies) sérthetlen Általában olyan <személy, dolog>, akit, amelyet nem szabad megsérteni.
  • 1. (történettudomány) Sérthetetlen v. szent és sérthetetlen: felelősségre nem vonható s fokozott büntetőjogi védelemben részesülő <személy>. A király személye szent és sérthetetlen volt. □ Kobul megparancsolá nekünk, hogy személyed sérthetetlen. (Jókai Mór)
  • 2. (jogtudomány) Olyan <személy>, aki területenkívüliséget élvez. A külképviselet tagjai sérthetetlenek.
  • 3. (ritka) Olyan <dolog>, amelyet nem lehet büntetlenül megsérteni, megszegni, áthágni. Sérthetetlen szabály. □ Egy pohár bor a hazáért Meg nem árt … Hű egyesség tartsa össze Fiait, Hogy leküzdje éjszak rémes árnyait: Künn hatalmas, benn virágzó És szabad, Bizton álljon sérthetetlen Jog alatt. (Vörösmarty Mihály) sérthetetlenség.