SÉRTHETETLEN [e-e-e] melléknév -ül, -ebb [e], (
régies) sérthetlen
Általában olyan <személy, dolog>, akit, amelyet nem szabad megsérteni.
- 1. (történettudomány) Sérthetetlen v. szent és sérthetetlen: felelősségre nem vonható s fokozott büntetőjogi védelemben részesülő <személy>. A király személye szent és sérthetetlen volt. □ Kobul megparancsolá nekünk, hogy személyed sérthetetlen. (Jókai Mór)
- 2. (jogtudomány) Olyan <személy>, aki területenkívüliséget élvez. A külképviselet tagjai sérthetetlenek.
- 3. (ritka) Olyan <dolog>, amelyet nem lehet büntetlenül megsérteni, megszegni, áthágni. Sérthetetlen szabály. □ Egy pohár bor a hazáért Meg nem árt
Hű egyesség tartsa össze Fiait, Hogy leküzdje éjszak rémes árnyait: Künn hatalmas, benn virágzó És szabad, Bizton álljon sérthetetlen Jog alatt. (Vörösmarty Mihály)
sérthetetlenség.