Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <személy>, aki sértéssel illet(ett) vkit. Ő volt a sértő fél.
2. Olyan <eljárás, megnyilatkozás, viselkedés>, amelynek bántó, vkinek érzékenységét kíméletlenül érintő, becsületbe vágó tartalma, jellege, célzata van. Sértő hang, mozdulat, nevetés, szándék, szavak, viselkedés. □ Sokszor ki is tört már belőlem egy-egy sértő és elvakult szó, éles, haragos vád (Kaffka Margit) || a. Olyan <jelenség>, amely érzékszerveinkre, főleg a szemre, fülre v. erkölcsi érzékünkre bántón hat. Sértő tarkaság; fülünket sértő kornyikálás. Szemet sértő színfoltok rikítanak a képen. □ Tél havának kellő közepette Olyan tavasziak az idők | Semmi hó a Szentgellérthegyen . Csak hogy testem és lelkem szemében Mentül sértőbb ellentét legyen. (Petőfi Sándor) Sehol egy sértő folt (Justh Zsigmond)
II. főnév -t, -je [e]
1. Sértő (I. 1) személy. Beperelte a sértőt. Ő volt a sértő.
2. Az, ami sért; sértő eljárás, magatartás. Sértőt mondott. □ A legények a műhelyben mindig panaszkodtak, hogy nem lehet tisztán tartani magukat Azért mégsem láttak semmi sértőt a dologban. (Móricz Zsigmond)