SEREGLET [e-e-e] főnév -et, -e [ë, e] (
ritka)
Embereknek, állatoknak nagyobb, összegyűlt, összeverődött, összesereglett tömege, csoportja. □ A rekeszeiken áteresztett Fenevadállatok sereglete, Egymást tiporja össze. (Vajda János) || a. (
rosszalló v.
gúnyos) Embereknek rendsz. alkalmi jellegű összesereglése, ill. egy helyre tódult tömege; csődület.
Volt ott olyan sereglet, hogy különb se kellett. □ A pincérek a tálakat tenyerükre emelve igyekeztek utat törni maguknak a vendégek seregletében. (Kosztolányi Dezső)
- Szóösszetétel(ek): állatsereglet.