Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

SÉRV főnév -et, -e [e, e]
  • 1. Az a kóros állapot, hogy a test vmely üregében levő szerv (főleg a bél egy része) az üreg falán kisebb-nagyobb mértékben kitüremkedik. → Kizárt sérv; vmely sérv kizáródik ←; sérve van; megoperálták a sérvét; (átvitt értelemben, bizalmas) sérvig v. (hogy) sérvet kap az ember: a végkimerülésig, a megerőltetésig. □ A földesúr, akinek sérvig | emeltek tönköt, gabonát, | szétveret falut és tanyát. (József Attila) || a. Az így kitüremkedett szerv. Megnagyobbodott a sérve. Megtapogatja a sérvét.
  • 2. (elavult, irodalmi nyelvben) Sérelem, seb (4). □ Hadd távozzanak, S majd sátoromban öntsd ki sérvidet. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) Hazám sérveit jól ösmerem. (Szigligeti Ede)
  • Szóösszetétel(ek): 1. sérvdaganat; sérvmetszés; sérvműtét; sérvszorító; 2. lágyéksérv.