SÉRT tárgyas ige -ett, -sen; -eni [ë, ë, e]
- 1. (ritka) Sért vmit: rövid ideig tartó erőszakos külső behatással, pl. ütéssel, szúrással, vágással, nyomással vkinek, vminek vmely testrészén bántalmat, fájdalmat, gyak. sérülést, sebet okoz. A tarló sérti a talpát. A gerenda, amelyet cipelt, sértette a vállát. || a. (irodalmi nyelvben) Sért vkit, vmit: vmely élőlényen, ill. testrészén sebet okoz. □ Mint a hímszarvas, kit vadász sérte nyillal, Fut sötét erdőbe sajgó fájdalmival
| Ugy bolyonga Miklós. (Arany János)
- 2. (átvitt értelemben) <Vmely kellemetlen külső hatás vkinek érzékszervét, kül. szemét, fülét v. (ritk.) kedélyét> bántja, erősen zavarja; kellemetlenül hat rá. Az erős, vakító fény sérti a szemet. A rikácsoló hang sértette fülét. □ Most bús egyformaság födi a világot
De a ború, ámbár eddig egyet érzék A természettel, most nem sérti kedvemet. (Petőfi Sándor)
- 3. (átvitt értelemben) <Vkinek emberi méltóságát, becsületét> szándékosan kisebbíti; önérzetében, érzéseiben súlyosan (meg)bánt vkit, a ezzel lelki fájdalmat, keserűséget okoz neki. Gúnyolódással, rágalommal, durva szavakkal sért vkit. Bizalmatlanságod, gyanúd sért engem. Becsületében, önérzetében, vmely érzésében sért vkit. Ez a bánásmód sérti önérzetét. □ Oh egymást hányszor félreértjük, Szeretteinket hányszor sértjük
(Gyulai Pál) Novákot sértette a nevetés, szentül hitte, hogy ez az ártatlan ember ugratja. (Kosztolányi Dezső)
- 4. (átvitt értelemben) Vmely elvet, eszmét, jogot, megállapodást v. érdeket azzal ellenkező eljárással, magatartással támad, tagad, s ezzel vkinek kárt, sérelmet (1a, 2) okoz. Vkinek érdekét, jogait, érzelmeit, a kölcsönösség elvét sérti; érdekeiben sért vkit. Eljárása sérti korábbi megállapodásunkat. □ [A nemzet] oly alkut, amely
önállását s szabadságát legkevésbé is sérthetné, egyáltalában el nem fogad. (Kossuth Lajos)
- Igekötős igék: felsért; megsért.
- sérthető.