SÉRELMES [e-e] melléknév -en, -ebb [e, e]
- 1. (jogtudomány, hivatalos) Olyan, ami jogtalansága, igazságtalansága miatt vki számára káros, hátrányos. Sérelmes állapot, cselekedet. Sérelmesnek tartja az intézkedést. Kéri a sérelmes határozat megváltoztatását.
- 2. (népies) Kellemetlen érzés(eke)t, fájdalmat okozó. □ Az én anyám ezt a magas idealizmust vitte magával a házasságba, s ezzel
olyan súrlódási felületet teremtett, amely a nap minden órájában sérelmes összehorzsolódást [= súrlódást] idézhetett elő. (Móricz Zsigmond)
sérelmesség.