Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (régies, gúnyos) <Mozgásban levő seregben> a többiek mögött rendsz. saját hibája miatt lemaradó, leghátul menő <katona, katonai egység>. □ A falu hamar kitisztult a sereghajtó hadtól; nem fájt már senkinek a lába, se a lova nem volt fáradt. (Jókai Mór)
2. (sport, bizalmas) <Versenyben, bajnokságért folyó küzdelemben> rendsz. nagyon leszakadva haladó, sorrendben az utolsó (helyezésű) <versenyző, csapat>. Az éllovas meglepetésre kikapott a sereghajtó csapattól.
II. főnév
1. (bizalmas, tréfás v. gúnyos) <Együvé tartozó és együtt haladó, rendsz. csoportban menő emberek között> az utolsónak maradó személy. Ne maradj le sereghajtónak! Ő volt a sereghajtó a kiránduláson. □ Sereghajtó gyanánt még egy öreg ember cammog alá a hegyi úton. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, sajtónyelvi, rosszalló) <Munkában, fejlődésben, gondolkodásban> a többiektől nagyon elmaradó személy. Sereghajtó az osztályban, a munkában. □ Ügyelni kell a sereghajtókra is, s ezek között még kullog egy-kettő, kiknek az év szó maig új koholmánynak tetszik. (Vörösmarty Mihály)
2. (sport, bizalmas) <Versenyben, bajnokságért folyó küzdelemben> az, aki nagyon elmaradt, leszakadt a többitől. A sereghajtók közt van.
sereghajtói.