Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

SERDÜLŐKOR
SERDÜLT
SEREG
SEREGEL
SEREGÉLY
SEREGES
SEREGHAJTÓ
SEREGLET
SEREGLIK
SEREGSZÁMLA
SEREGSZEMLE
SEREGTEST
SEREGZÁSZLÓ
SÉRELEM
SÉRELMES
SÉRELMEZ
SÉRELMI
SERÉNY [1]
SERÉNY [2]
SERÉNYKEDIK

SERDÜLT [e v. ë] melléknév -en, -ebb [e, e] (választékos)
  • 1. A gyermekkorból kinőtt, a teljes kifejlettség állapotába eljutott, férfivá v. érett nővé fejlődött <fiatal ember, leány>. Serdült ifjú, leány. □ Serdült hajadon Jár szelíd örömmel A zöld pázsiton. (Vörösmarty Mihály)
  • 2. Az ilyen személyre jellemző, rá valló, vele kapcs. Serdült kor. □ Serdült korában egy-egy Sámson volt mindenik. (Jókai Mór)
  • 3. (ritka) Serdülő. A serdültebb ifjúság részére. serdültség.