Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

SERDÜLŐKOR
SERDÜLT
SEREG
SEREGEL
SEREGÉLY
SEREGES
SEREGHAJTÓ
SEREGLET
SEREGLIK
SEREGSZÁMLA
SEREGSZEMLE
SEREGTEST
SEREGZÁSZLÓ
SÉRELEM
SÉRELMES
SÉRELMEZ
SÉRELMI
SERÉNY [1]
SERÉNY [2]
SERÉNYKEDIK

SERCINT [e v. ë] ige -ett, -sen [ë, ë]; -eni [e] (-ni) sercent [e-e v. ë-e] (bizalmas, hangutánzó)
  • 1. tárgyatlan (gyak. -t ragos mértékhatározóval) Úgy köp, hogy a fogai közül nyelvével hirtelen nagy erővel kilökött nyál sercenő hangot ad. A földre sercintett. Nagyot sercintett megvetése jeléül. □ Sercentett egyet a foga között. (Mikszáth Kálmán) Hallatlan – méltatlankodott Bélus, és amint szokott, a földre köpött, sercintve. (Kosztolányi Dezső) A várnagy … hegyeset sercentett a vízbe. (Móricz Zsigmond)
  • 2. tárgyas (rendsz. sercent alakban) (ritka) Úgy gyújt meg vmit, hogy az sercen(ő hangot ad). □ Nyugodtan sercentett gyújtót a pipájára. (Gárdonyi Géza) sercintés; sercintő.