SEPPEG [ë-ë v. e-ë] ige -tem, -ett, -jen [e, ë, ë] (
tájszó,
hangutánzó)
tárgyatlan <Idős ember> fogatlan szájjal beszél, susog, suttog.
Nem értettem szavát, mert csak seppegett. □ Néhány öregasszony seppegett mellettem a padokban. (Gárdonyi Géza) || a. tárgyas Ily módon mond vmit.
Azt seppegi, hogy
- Igekötős igék: elseppeg.
- seppegés; seppegett; seppegő.