SERTE [ë-e] főnév sertét, sertéje [ë, ë-e] sörte [e]
- 1. A disznó és a vaddisznó merev szőre, kül. a nyakán és hátán növő felálló szőr, sertéből készített ecset, kefe. || a. Csomóba kötött hosszú, kemény sertésszőr, amellyel a vadászkalapot díszítik. □ Világosbarna lovaglóruhában volt, s a kalapja is más, mint amit eddig láttam; kis szélű vadászkalap volt sörtével. (Móricz Zsigmond)
- 2. (tréfás v. gúnyos) Vastag szálú, durva szőr beretválatlan arcon. □ Idegesen nyomkodja
állát, mely nem igen lehetett beretválva vagy egy hete, úgyhogy a serte szinte csikorgott a keze alatt. (Mikszáth Kálmán) Fekete haja, erősen kiütköző sörtéje, kormos éjszeme egy bikához tette hasonlóvá. (Gelléri Andor Endre)
- Szóösszetétel(ek): sertebajusz; serteborostás; sertebozontos; sertecsomó; sertehajú; sertekemény.
- sertéjű.