SEPRŰZ [ë] tárgyas ige -tem [e], -ött, -zön söprűz (
ritka)
- 1. <Embert, állatot> seprűvel, seprűnyéllel üt, ver. Seprűzi a csintalan gyerekeket.
- 2. <Kárpitozott bútort> kis kézi seprűvel tisztogat. Seprűzi a karosszéket. || a. <Borbélynál ugyanilyen eszközzel a vendég ruhájáról a hajszálakat> letisztogatja. Seprűzi a vendég vállán a ruhát.
- Igekötős igék: elseprűz; kiseprűz; megseprűz.
- seprűzés; seprűző.