SEPRŐ [1] [ë] főnév -t, je [e] v. sepreje [ë-e-e], (
népies) seprű -je [e], söprő -je v. söpreje, söprű -je [e] (csak egyes számban)
- 1. Borseprő. Lehúzza a seprőről a bort. Pálinkának főzeti a seprőt. □ Az oly italt, mely seprűvel vegyes,
Nem illetem. (Szigligeti Ede)
- 2. (ritka) Ebből főzött pálinka. □ Ivott egy pohár jó söprőt, mert beszélni akart. (Tolnai Lajos)
- 3. (ritka, régies) <Vmely folyadékban, főzetben> az edény aljára lerakódó üledék. □ A béresek beültek az asztalhoz
, hogy kiehessék magukat a kedves kávéból. Föl is találtatott az
söprűjével, vagyis salakjával együtt. (Vas Gereben) [A] fehér por
sűrű, nehéz seprűben ülepedett le a pohár fenekére. (Jókai Mór)
- 4. (rendsz. birtokos személyraggal) (átvitt értelemben, ritka, régies) Vminek a seprője: az emberiségnek, ill. emberek bizonyos csoportjának a leghitványabbja, alja, szemete. A társadalom, az emberiség seprője. □ Ó embernek seprűje és ocsúja, Ó hályogos és tályogos nevek
(Juhász Gyula)
- 5. (átvitt értelemben, ritka, régies) Vmely hatásnak a maradványa, vmely lelki mozzanatnak visszamaradt nyoma. □ A keserűség némi seprejét lehetetlen, hogy szívedben fel ne fedezzem. (Madách Imre) A lelkiösmeret némi söpreje még mindig van benne. (Szigligeti EdeShakespeare-fordítás)
- Szóösszetétel(ek): borseprő.
- seprős.