Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

SEMMIREKELLŐ
SEMMIREVALÓ
SEMMIS
SEMMISÉG
SEMMISÍT
SEMMISSÉG
SEMMISSÉGI
SEMMITMONDÓ
SEMMÍTŐ
SEMMÍTŐSZÉK
SEMMITTEVÉS
SEMMITTEVŐ
SENKI
SENKIHÁZI
SENYVED
SENYVESZT
SEPER
SEPPEG
SEPREGET
SEPRŐ [1]

SELYPÍT [e] ige -ett, -sen; -eni [ë, ë, e] (-ni)
  • 1. tárgyatlan <Gyermek, ritk. felnőtt beszédhibából v. modorosságból> selypesen beszél. Már nem is selypít a gyerek. Selypítve beszél. □ [Petike jár.] Tip-top! Úgy indul óvatosan, | Halkan, selypítve biztatja magát. (Kaffka Margit) Mindig azt mondta, kérem szépen, kérem szépen, és egy kicsit mintha selypített volna. (Móricz Zsigmond)
  • 2. tárgyas Így, ilyen kiejtéssel mond, beszél vmit. □ Az ifju szép Pest, ki bizton ölelve Nyújt Corvín agg várának hű kezet, | S az édes honni szót selypíti nyelve – | Széchenyié mind ez emlékezet! (Arany János) A gyermek . .. fölemelte köténykéjét az arca elé, s az alól selypíté szégyenlősen: – Egy kis festéket hozhatnál, uraság! (Mikszáth Kálmán) selypítés; selypített; selypítget; selypítő.