SENYVED [e-e] tárgyatlan ige -tem, -t v. -ett, -jen [e, ë, ë]
- 1. (választékos) <Egyébként egészséges, ill. nem észlelhető betegségtől megtámadott személy hiányos v. pusztító élet- és fejlődési körülmények következtében> lassan, fokozatosan testileg-lelkileg romlik, gyengül, ill. fejlődésre v. gyógyulásra képtelen állapotban tengődik. Börtönben senyved. Csak senyved szegény gyerek a pincelakásban. □ Magyar sivatag magyar tanitója Rabok között rabként senyvedt, aludt. (Ady Endre) || a. (választékos) <Növény, hasonló körülmények> betegség, sérülés, az időjárás viszontagságai miattFD:"Példa"/FD:"Példa"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"BD+BDFD:"Stílus"/FD:"Stílus"FD:"Példa"/FD:"Példa"RD:"Jelentés3",CHBHBD+EHBDFD:"Stílus"/FD:"Stílus"FD:"Példa"/FD:"Példa"FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"RD:"Jelentés3",CHBHBD+EHBDFD:"Stílus"/FD:"Stílus"FD:"Példa"/FD:"Példa"RD:"Jelentés1",CHBHBD+EHBDIT+ITRD:"Jelentés1"BD+BD