SEMMINEMŰ [ë-e] névmás, általános (melléknévi), (régies) semminémű (választékos)
<Önállóan rendsz. egyszavas mondatként v. tagmondatként; egyébként gyak. második, esetleg harmadik tagadó v. tiltó jelentésű szóval kapcsolatban.>
Minden lehetséges v. számba vehető nem, fajta közül egyikhez sem tartozó; semmiféle (1), semmilyen. Semminemű beleszólása sincs. Semminemű zajt sem hallottam. □ Hiszen egyik öreg sem lesz feleségem, Nem kivánja őket semminémü részem. (Arany János) Nem merült föl köztük semminemű vitás kérdés. (Mikszáth Kálmán)