SEMMISSÉG [ë] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban) (
jogtudomány)
<A polgári jogban> vmely jogügyletnek önmagában, a felek megtámadó nyilatkozatától függetlenül fennálló, ill. bekövetkező érvénytelensége.
Feltétlen, részleges, viszonylagos semmisség. || a. Vmely szabály- v. törvényellenes jogi intézkedés, peres eljárás érvénytelensége.