SEMERRE határozószó, általános
<Önállóan rendsz. egyszavas mondatként v. némely igei állítmány nélküli mondatban; egyébként második, esetleg harmadik tagadó v. tiltó jelentésű szóval kapcsolatban; nyomatékosabban a sem v. se tagadó-, ill. a se tiltószóval.
- 1. Semelyik irányba, semmiféle irányba; se(m) erre, se(m) arra; erre se(m), arra se(m). Menekülni nem lehetett semerre (sem). Nem nézett semerre (sem). □ Nem szökhetik el semerre. (Jókai Mór) Csak semerre se nézzetek, hanem egyenesen gyertek. (Nagy Lajos)
- 2. Az ismertek, a szóban forgók közül egyik irányba se(m). [Merre ment? Jobbra vagy balra?] (Nem ment) semerre, itt van. □ Ez a színház egy tűzfészek
Ebből a színházból tűz esetén nem lehet elmenekülni semerre. (Karinthy Frigyes)
- 3. Körös-körül sehol se(m). Világosság nem látszott semerre. □ Nincs semerre senki az egész környékbe. (Vajda János) Semerre egyetlen barátunk,
pártfogónk sem akadta gazdag és nagy nemzetek között. (Krúdy Gyula)