SIETŐS [e] melléknév -en, -ebb [e, e]
- 1. Gyors elintézést, cselekvést, megkezdést igénylő; hamar megteendő, haladékot nem tűrő; sürgős. Sietős dolog, munka; sietős az → útja. A dolog nem sietős. □ Sietős munkája lehet a világnak, Mindenki farag, fúr, kalapál, fut-fárad. (Arany László) Bálint lassan
, mint akinek nem sietős a dolga, belép a korcsma kis kapuján. (Justh Zsigmond) A tügyi iskolában nem volt sietős a tanítás. (Móricz Zsigmond) || a. (régies, költői) Vmit sürgető, sürgős. □ Hanem a királynak sietős parancsa
Kényszeríté vajdát urához sietni, Liliomos aranyt ezret lefizetni. (Arany János)
- 2. Sietségre valló, gyors (mozgás). Sietős járás. Sietős léptekkel közeledett. Sietős mozdulatokkal kapkodta magára a ruháját. □ S mig a ponyvát sietősen Jó erősen Apró szeggel odaszegzi, A cigányhad ujra kezdi: | "Bajusza van Szűcs Györgynek
!" (Arany János)
sietősség.