SEJDÍT [ej tárgyas ige -ett, -sen; -eni [ë, ë, e] (-ni), (
tájszó,
régies) sajdít -ott, -son; -ani (-ni) (
régies,
irodalmi nyelvben)
Bizonyos jelekből halványan sejt v. sejteni kezd, előre gyanít, valószínűnek tart, vmit, ritk. vkit.
Jól sejdítette. □ Sejdítve zeng az énekes Jobb sorsot és hazát. (Kölcsey Ferenc) Összeszedé erejét mégis, a szívére tapintván A lánynak, dobogásából sajdítja, hogy él még. (Vörösmarty Mihály) Rám gondol, szántván, a paraszt; | engem sejdít a munkás teste | két merev mozdulat között. (József Attila)
- Igekötős igék: megsejdít.
- sejdítés; sejdített; sejdíthető; sejdítő.