SELMA [ë] főnév selmát [ë], selmája [ë], (
irodalmi nyelvben) selyma [ë]
- 1. (elavulóban) Csínyt kedvelő, huncut, csalafinta ember, néha gyermek. □ Az én apám nagy selyma volt. Furfanggal dolgozott, ahol az egyenes út nem használt. (Mikszáth Kálmán) Jaj, de nagy selma lehet az az Edelényi Török János úr! (Móricz Zsigmond)
- 2. (elavult, irodalmi nyelvben) Gazember (1). □ Hogy merted megverni
anyámat, selma? (Vas Gereben)