SELYPEG [e-ë] ige -tem, -ett, -jen [e, ë, ë] (népies, irodalmi nyelvben)
Selypít. □ Isten megáldott egy arccal, csináltok másikat; lebegtek, tipegtek, selypegtek
s kacérságból tudatlannak mutatkoztok. (Arany JánosShakespeare-fordítás) Ha véletlenül nem élhet [Budapesten]
a nyéki Vörösmarty Mihály
, a nagyszalontai Arany János
, akkor Budapest ma is
tarkabarka levantei habarékot [= a Földközi-tenger keleti medencéjére jellemző keveréknyelvet] selypegne. (Kosztolányi Dezső)
selypegés; selypegő.