SELYP [e] melléknév -en, -ebb [e, e] (
népies)
- 1. Olyan <személy>, aki a mássalhangzók némelyikét (főleg a c, s, sz, z hangokat) hibásan ejti, v. mást ejt helyettük, aki selypítve beszél). A gyerek még selyp.
- 2. Az ilyen személyre jellemző <beszédmód>. Selypen beszél. □ Szavalni kezdett selyp, de édes, csicsergő hangon. (Mikszáth Kálmán)