SEKRESTYÉS [e-ë] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
<Katolikusoknál> egyházfi.
Az öreg sekrestyés megkondította a harangokat. □ A katolikus tanító
nőtlen,
a sekrestyéssel takaríttat, mert nő nem teheti a lábát a lakásába. (Nagy Lajos)
- sekrestyési; sekrestyéskedik; sekrestyésség.