SOMPOLYOG tárgyatlan ige -tam, ..lygott, -jon; -ni v. (
régies) ..lygani (
bizalmas, rendsz.
rosszalló)
- 1. Lopva, óvakodva, rendsz. bűntudattal, rossz szándékkal v. szégyenkezve, lassan megy vhová. Leforrázva sompolyog az ajtó felé. □ Ön is rak a tüzre rosz fát, | Bácsikám.| Ablakunkhoz esténként mért | Sompolyog? | Vettem észre, hányadán van | A dolog. (Petőfi Sándor) Két alakot látott
, kik
lassan követik, a járda túlsó oldalán utána sompolyognak. (Kosztolányi Dezső)
- 2. <Ember, állat> hízelegve, ide-oda simulva jár-kel vkinek, vminek a közelében, rendsz. hogy vmit kapjon; somfordál. Anyjához sompolyog, hogy egy kis cukrot kérjen. A kutya a terített asztal körül sompolyog. □ Döme diák
ügyesen tudott Kassai
körül sompolygani. (Kemény Zsigmond) A mi kis lányunkat vereség nem érte: De fájt neki a szó s megneheztelt érte; Félreül duzzogni
Mellé sompolyog a cicus, vigasztalja, Dorombol egy nótát, a kezét is nyalja. (Arany János)
- Igekötős igék: átsompolyog; besompolyog; elsompolyog; félresompolyog; kisompolyog; lesompolyog; mellésompolyog; odasompolyog; visszasompolyog; végigsompolyog.
- sompolygás; sompolygó.