SISTEREG [ë-ë] tárgyatlan ige ..rgett, -jen [ë, ë] (csak 3. személyben) (
hangutánzó)
- 1. <Melegített zsiradék, ill. a benne sülő étel> pattogó, sercegő, éles, magas hangot ad. A serpenyőben sistereg a hús. □ Sistereg a zsir, kolbász, pecsenye. (Arany János) A húst
belisztezve dobálgatja a lábasba, melyben már sistereg a forró zsír. (Kosztolányi Dezső) || a. <Égésben, izzásban v. vegyi átalakulásban levő anyag> ehhez hasonló hangot ad. A kigyulladt kunyhó fedele ropogott, sistergett. □ Fújja a tüzet
,és benne ott sistereg a vas, még csak tejfehérre nem tisztul. (Móricz Zsigmond) Keze alatt sisteregve viharzott az oltódó mész. (Gelléri Andor Endre) Lentről kis csövek nyílásaiból sisteregve száll föl a fehér gőz. (Nagy Lajos) || b. Mozgásban levő (folyó)víz v. (ritka) eső zuhogva, ill. háborogva, csapkodva hasonló hangot ad. A víz sisteregve tört elő a repedésből. □ Havas eső csattog, sistereg orcáin. (Arany János) A szökőkút vize csillogva sistergett felfelé. (Kuncz Aladár)
- 2. (ritka) <Tárgy súrlódás, dörzsölődés közben> folyamatos, éles, zizegő hangot ad. Sistereg a kés a köszörűkövön. || a. <Villám, villamos szikra> élesen ropogó, pattogó hangot ad. Sűrűn, sisteregve csapkodtak a villámok. Sistergett a szikra a két pólus közt. □ Hogy sisteregve százezer tüzes nyárs Csapjon beléjök! (Vörösmarty MihályShakespeare-fordítás)
sistergés; sistergő.