SEGEDELEM [e-ë-e-ë v. e-e-e-ë] főnév ..lmet, ..lme [e, e] (
régies)
- 1. (irodalmi nyelvben) Általában segítség (1ab), segély. Segedelemért folyamodik; segedelmet nyújt vkinek; Isten segedelmével. □ Nem érdemlesz, kevély, segedelmet, vagy könyörületességet. (Csokonai Vitéz Mihály) A Kálvin-szövetség
Isten segedelmével el is fogja határozni, hogy a kálvinista hívő térdepelve imádkozzék. (Ady Endre) A deák megköszörülte a torkát s azt mondta: A mi segedelmünk jőjjön az Úrtól. (Móricz Zsigmond)
- 2. Anyagi támogatás, segély (2). □ Mennyi segedelem osztassék ki Takli János úr családja részére
? (Tolnai Lajos)
- 3. Orvosi kezelés, segély (3). □ Jó orvos kezében tíz beteg közül nem hal meg egy, az is csak, mert megrögzött betegsége van, s későn folyamodott segedelemhez. (Eötvös József)
segedelmes; segedelmez; segedelmi.