SEFTEL * [e-ë v. ë-ë] tárgyatlan ige -t, -jen [ë] (
bizalmas,
rosszalló)
Gyakran v. rendszeresen, olykor foglalkozásszerűen, de nem egészen kifogástalan módon, kisebb(szerű) üzleteket köt, árut ad-vesz; üzletel.
Mindenfélével seftel. A háború után seftelni kezdett ruhával és élelmiszerrel. □ Üzletei érdekében járta az embereket. Mindig seftelt. (Móricz Zsigmond)
- Igekötős igék: elseftel.
- seftelés; seftelget; seftelő.