Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

SEBES [1] [e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
  • 1. Olyan <személy, testrész>, akin, amelyen seb van; sebekkel borított, sebesült. Sebes láb. Sebes a keze, megvágta. □ Jer, merre én vezetlek; egykor a Sebes vitéznek elkötéd sebét, Bízd rá magad most, és jőjj innen el. (Vörösmarty Mihály) || a. (ritka) Olyan (élő fa), amelynek vmely részén seb, vágás van; sérült. Sebes ág.
  • 2. (ritka) Olyan, amin fekély, kelés, kiütés van. Sebes a lába.
  • 3. (átvitt értelemben, régies) Megbántott, megsértett, fájó. □ Menj az éjszaknak havasin keresztül, Csak ne felejts el. | Ott is, oh ott is tied e sebes szív, Mindenütt kísér, veled él, veled hal. (Berzsenyi Dániel)
  • 4. (átvitt értelemben, ritka, régies) Vmely fogyatkozása miatt könnyen kikezdhető, megtámadható, kifogásolható. □ A költő … alig gerjeszt egyebet utálatnál. S ez kétségkívül sebes oldala marad a darabnak. (Vörösmarty Mihály)