SEBESÍT [e-ë] ige -ett, -sen [ë, ë]; -eni [e] -ni) (
régies,
irodalmi nyelvben)
- 1. tárgyas Sebesít vkit, vmit: sebet ejt rajta; sebez. || a. (tárgy nélkül) □ [A conservatívek.] Szűköltetek kegyetlenűl, És obégattatok rutul:
"Inkább hátunkra kancsukát, Mint kezeinkbe kardokat, Jertek haza, a kancsuka Csak sebesít, de öl a kard." (Petőfi Sándor)
- 2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Sebesít vkit, vmit: lelkifájdalmat okoz neki. □ Szívem sebesited, vig kedvemet veszted. (ismeretlen szerző) Ocskay
vágtatott az ellenfél legsűrűbb tömege közé
, még bántó szóval is sebesítve az ellenséget. (Jókai Mór)
- Igekötős igék: kisebesít; megsebesít.
- sebesítés; sebesítetlen; sebesített; sebesíthető; sebesítő.