Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. <Az előzmény jelentéktelenségének, semmibe vevésének kifejezésére:> nem baj, nem kell törődni vele. Nincs nálad pénz? Sebaj, van nálam. [Szűk ez a szoba.] Sebaj, csak jó meleg legyen. □ Arany, Petőfi, Tompa szép triumvirátus S az érdemdíj? egy falusi papság, egy falusi jegyzőség és egy nagy városi izé semmi. De se baj! én igénytelen ember vagyok, s ezzel is beérem, s ha éhen veszek is, megélek holtom napjáig, azon túl pedig nem szoktam aggódni sorsom felűl (Petőfi Sándor) Stiria [= Stájerország] messze van. Sebaj. Azért hosszú az igazságszolgáltatás keze, hogy oda is elérjen. (Mikszáth Kálmán)
2. <Vigasztalás, nyugtatás, biztatás kifejezésére>. □ Rigó. Jól mondod; ha ezt a fatalis szépséget meg nem látjuk, sokkal jobban állnának dolgaink. Kaczor. Se baj! minek ide a sopánkodás! Nem kezdhetjük-e az egész dolgot újra? (Vörösmarty Mihály) Az asztaltársak megnyugtattak, hogy sebaj. (Mikszáth Kálmán) Háromszor betörtem az orrocskámat Sebaj, vigasztalt az édesanyám, kikerül a maga foltjából. (Móra Ferenc) || a. <A beszélő önmagát vigasztaló szavaként; beletörődés, belenyugvás kifejezésére:> no, de nem baj (, hiszen) □ De sohse láttál olyat, mily nehéz itt a szivem tája; hanem se-baj. (Arany JánosShakespeare-fordítás) Beláttam, hogy itt ugyan, nem kapok segítséget : "magad uram, ha szolgád nincsen." Sebaj. (Ambrus Zoltán) Szegény apám Kitagadott volna, ha még él szegény Sebaj, üssön belé az istennyila az egész világba! Úgy szép, ha tarka! Már mindegy! Letört ember vagyok én! (Kaffka Margit) Feleség, pénz, Páris, sok drága gyolcsa A létnek, tudom, már sohse kötöz be, Sebaj, így is csak meg lehet majd halni. (Tóth Árpád)