SEBÉSZ [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Sebészettel foglalkozó orvos, testi sérüléseket, sebeket gyógyító, kezelő, műtéteket végző szakorvos; seborvos.
Kiváló, ügyes kezű sebész. A sebész kése gyakran életet ment. □ Az ajtó egy pillanatra kinyílt, s ekkor látta Elzászt, már műtétre öltözködve, a sebészek vértezetében,
homlokán a tükörrel. (Kosztolányi Dezső) A sebész, mikor jó étvággyal szeleteli a pecsenyét,
öntudatlanul figyeli a szövetek rétegeit, mint délelőtt mikor élő húst metél. (Karinthy Frigyes)
- Szóösszetétel(ek): 1. sebészkapocs; sebészkés; sebészkéz; sebésznövendék; sebészorvos; sebésztanár; sebésztudomány; 2. szájsebész.
- sebészi.