Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

SÁTÁN főnév -t, (-ok), -ja
  • 1. <A zsidó és a keresztény vallás hitvilágában> Isten művének, kül. az embernek a megrontására törekvő, képzeletbeli gonosz szellem, bukott angyal; ördög. A sátán cimborája;eladja magát a sátánnak; a sátánnalcimborál; megidézi a sátánt.Távozz tőlem, sátán! □ Én megbüntettem a jövendöléssel, Mert én előttem nem létez titok, Ki a sátánnal régen cimborálok. (Madách Imre) Sátán küldött vagy vihar vert hozzám, én nem keresem. (Babits Mihály–Poe-fordítás) Nem én kiáltok, a föld dübörög, Vigyázz, vigyázz, mert megőrült a sátán. (József Attila)
  • 2. (átvitt értelemben, rosszalló) <Érzelmileg erősen színezett beszédben:> sötét szándékkal, aljas furfanggal működő gonosz ember. → Gyalog sátán. Őrizkedj tőle, mert valóságos sátán! □ Tudhattam előre, leveszi lábáról a vén sátán … (Mikszáth Kálmán)
  • Szóösszetétel(ek): sátáncsapat; sátánivadék; sátánlelkű; sátánszülte.
  • sátánkodik; sátános; sátánság.