Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Növésében, fejlődésében elmaradt, tengődő <ember, állat, növény>; vézna, csenevész. Satnya gyerek, jószág, malac. Néhány satnya fűzfa álla parton. □ Nyirbáljatok üvegházak Satnya sarjadékain; A korláttalan természet Vadvirága vagyok én. (Petőfi Sándor) A gyerek satnya volt, a többi Gregoricsok egyre a halálát lesték. (Mikszáth Kálmán) A satnya fák ragyognak künn merészen. (Tóth Árpád) || a. Ilyen emberre, állatra, növényre jellemző, reá valló, hozzá tartozó. Satnya testalkat; satnya testű. Néhány satnya levél, virág van csak rajta.
2. (átvitt értelemben) Elődeihez, kortársaihoz képest visszamaradt, kevésbé életképes, csekélyebb szellemi értékű, kisebb erejű <személy, közösség v. dolog>. Satnya nemzedék. □ Szemem megromlott satnya ivadékot, Egy pusztulásnak indult népet lát. (Petőfi Sándor) El innét, finnyás orru satnya nép! (Arany János)
satnyácska; satnyaság.