SIKK főnév -et, -je [ë, e] (csak egyes számban) (
bizalmas)
- 1. Könnyed elegancia, <főleg a női öltözködésben> eredeti ízlés. Nincs benne semmi sikk!
- 2. <Mozdulatokban, modorban, föllépésben, viselkedésben> könnyedség, simaság, finomság. Csupa sikk. Egyéniségében van valami utánozhatatlan sikk. □ Csupa sikk e hercig [= aranyos] dáma, | karcsu mint a minarét. (Babits Mihály)
- 3. (elavulóban) Olyan magukat az úri körökhöz számító személyek közt divatos magatartás, viselkedés, szokás, amelyhez szerintük a társaságbeli embernek igazodnia illik. Nagy sikk volt akkoriban a főtéren az új cukrászdában uzsonnázni. □ Az árvapénztárnok többé nem sikkaszt, Mert cselekedni már nem úri "sikk" azt. (Vajda János) Rozverics páter a piaristák híres, fiatal káplánja
; mivel a
grófi család gyóntatója volt, a sikkhez tartozott
vele parádézni mindenütt. (Kaffka Margit)
- sikktelen.