SARKANTYÚZ tárgyas ige -tam, -ott, -zon
- 1. <Lovát> oldalán sarkantyúval döfködi, hogy gyorsabb haladásra ösztökélje; sarkall (2). □ Az üldözött
tajtékzó lovát vérig sarkantyúzza. (Jókai Mór) Sarkantyúzza lovát és tovább ügetnek
(Gyulai Pál)
- 2. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Sarkall (3), hajt, ösztökél. □ Hozzáfogott a gazdálkodáshoz, mert a nyomasztó adósságok sarkantyúzták. (Mikszáth Kálmán)
- Igekötős igék: megsarkantyúz.
- sarkantyúzás; sarkantyúzó; sarkantyúzott.