Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
I. melléknév -an (gyakrabban állítmányként, ritkábban határozóként v. jelzőként) (régies)
1. Olyan, ami miatt sajnálkozni kell v. lehet, amit fájlalni kell; sajnálni való, sajnálatos dolog). Nagyon is sajnos, hogy így van. □ Ernyei. Végem közel, haj! s nyugtom nem lehet. László. Mindannyiunknak sajnos ez. (Vörösmarty Mihály) Sajnos látni, mikép hagy az itteni egyháztanács magukra és sorsukra oly embereket, kiket előbb bálványozott. (Arany János) Elmondá neki a sajnos történetet. (Jókai Mór) || a. Sajnosan: a) sajnálatra, szánalomra méltó állapotban, helyzetben. □ A lányka sajnosan zokogott anyja holtteste mellett. (Jókai Mór); b) sajnálatra méltó módon; sajnálatos dolog, hogy □ Azok után, amik sajnosan történtek, mi akcióba most nem léphetünk. (Tolnai Lajos) A római észjárás sajnosan nélkülözte a görög leleményét, fordulatait, kellemét. (Ambrus Zoltán) [Ferkónak] sajnosan kellett észrevennie, hogy évek óta elszokott attól, hogy valamely témára megerőltetően irányítsa a figyelmét. (Móricz Zsigmond)
2. (ritka) Kárba veszett <dolog>; kár. □ Sajnos egy kutyáért Oly nemes hév, szent erő. (Arany János)
3. (régies, költői) Olyan <szó, kifejezés, mozdulat>, amely sajnálatra, sajnálkozásra, panaszra mutat; sajnálkozó, panaszos. □ Lelke nehéz gondját ily sajnos szókra fakasztja: "Nagy baj marasztott, nagy baj vár reánk " (Vörösmarty Mihály) || a. Sajnosan: (vmin) sajnálkozva, vmit sajnálva. □ Majd egykoron tán pusztai halmomon Megáll az ifjú sajnosan. (Vörösmarty Mihály)
II. mondatszó (gyak. közbevetett mondatként, néha beleilleszkedik a közrefogó v. az utána következő mondat hanglejtésébe)
1. <Lemondás, beletörődés, belenyugvás és személytelenül megfogalmazott sajnálkozás kifejezésére:> (bizony) sajnálatos (, de ). Sajnos, rosszul sikerült! Ez, sajnos, nem használható. □ Játékot kerestem számára [= a kisleány számára]. Sajnos, nálam már régóta nincs ilyesmi. (Kosztolányi Dezső) Azok számát szaporítom sajnos én is, kik rövid sorokban próbálják kiadni lelköket. (Ady Endre) || a. (régies) <Formális főmondatként, hogy kötőszóval bevezetett mellékmondattal kapcs.:> Sajnos, hogy : kár, hogy □ Ész és szerelem ritkán tartanak együtt. Sajnos, hogy valamék jó szomszéd össze nem barátkoztatja őket. (Arany JánosShakespeare-fordítás)
2. (gyak. udvariasági formulaként) <A beszélő v. a hallgató számára nem kellemes v. éppen kellemetlen mondanivaló bevezetésére, hatásának enyhítésére; kb. a. m.> nem örülök ugyan, hogy így van (így történt a dolog), de . sajnálom. [Van pénzed?] Sajnos, nincs. [Bemehetek?] Sajnos, nem. Sajnos, (egy) szomorú hírt kell közölnöm. □ A könyvecskét akarjuk megvenni, mely a kirakatban van Sajnos, már el van adva. (Mikszáth Kálmán) Sajnos, ezzel az én szerepem véget ért. (Mikszáth Kálmán) Nem érezhettem A II. 2. sz. jelentés tizenkettedik sorának első szava helyesen: érkezhettem meg azon időpontra, hogy Georgina asszonynak ma esti szereplését megakadályozhattam volna. Sajnos a dolog már megtörtént. Mi éppenséggel nem sajnáljuk, szólt közbe élesen Mariett. (Krúdy Gyula) 21 <Elbeszélésben, a szereplő érzésének, gondolatának jellemzésére.> □ Görgei A. Ennyi volt a neve. Boldog volt, ha átutazó idegenek az A. betűt néha Artúrnak gondolták. Pedig, sajnos, csak Albert volt. (Krúdy Gyula) 22 (régies) <Formális főmondatként, hogy kötőszóval bevezetett mellékmondattal kapcs.> □ Sajnos, hogy nem adhatok egészen kielégítő feleletet e kérdésre. (Jókai Mór)