SÁFRÁNY főnév -t, -ok, -a, (
régies) sáfrán
- 1. (Jóféle v. valódi) sáfrány: a nőszirommal egy családba tartozó, ősszel virító, keleti eredetű növény, amelyet fűszerként s gyógyanyagnak haszn. bibéjéért termesztenek (Crocus sativus).
- 2. Bizonyos mennyiség e növény szárított és összetört bibeszálaiból mint ízesítésre, festésre haszn., valaha drága fűszer. Szóláshasonlat(ok): (régies) úgy bánik vele, mint a sáfránnyal: nagyon szűkmarkúan b. v. □ Terhes barátság! Ezt vigyázva kell | Használni, mint a sáfrányt. (Vörösmarty Mihály) Dicsőség annyi van, mint polyva,
Jut abból, marad is; nem jóféle sáfrán. (Arany János) Mikor a lé forr, elveszik a tűzről, kiveszik a húst, és a levét megszűrik. Következik a megszűrt lébe a szegfű, a bors, a sáfrány meg a gyömbér. (Gárdonyi Géza) || a. (költői) A fűszerül használt sáfrányéhoz hasonlóan élénk sárga szín. □ Kerek hajnal!
sáfrányoddal Szegd bé a kék felleget. (Csokonai Vitéz Mihály)
- 3. (növénytan) Ezt és a vele rokon növényeket magában foglaló növénynemzetség (Crocus).
- 4. (tájszó) A fészkes virágúak családjába tartozó, kénsárga virágú, fehéresen molyhos levelű vadon élő növény, amelyet valódi sáfrányt pótoló virágáért konyhakertben is termesztenek (Centaurea solstitialis). □ Dúson tenyészett
a sötét örökzöld, az aranyos sáfrány, a fehér nyárfa s a kékes olajfa. (Péterfy Jenő)
- Szóösszetétel(ek): sáfránykenőcs; sáfránykeverő; sáfránynövény; sáfrányolaj; sáfránysárga; sáfrányszagú; sáfrányszín; sáfrányszínű; sáfrányvörös; sáfrányzöld.
- sáfrányos.