Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

SÁFÁR főnév -t, -ok, -a v. -ja
  • 1. (régies) Más(ok) anyagi javainak kezelője, gazdaságának felügyelője. □ [Katona József] később némi hivatalt is viselt, Kecskemét sáfárja volt. (Gyulai Pál) Mozgékony, kis kerek szakállú ember volt …, Török Bálintnak a deákja, sáfárja, hadnagya. (Gárdonyi Géza)
  • 2. (átvitt értelemben, választékos) Vmely közösség erkölcsi értékeinek, magasabb érdekeinek felelős őre, gondozója. Jó sáfára az ország ügyeinek. □ Mi vagyunk sáfári az észnek, Sötét éjben fénylő szövétnek, Minket kövessetek! (Tompa Mihály) sáfárság.