RÉTSÉG [tárgyas v. ccs] főnév -et, -e [ë, e] (földrajz)
Igen nagy kiterjedésű rét, legelő, kaszáló. A sárguló rétség
hasonlított a rétes kinyújtott tésztájához. (Mikszáth Kálmán) || a. Nagy(obb) kiterjedésű füves, mocsaras, sík terület. A rétség madárvilága.
rétségi.