Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Általában olyan, akit, amit rúgtak, aki, ami rúgást kapott. Árokba rúgott fazék; a fejbe rúgott kutya; rosszul rúgott tizenegyes. || a. (népies) Rúgott borjú, csikó: csecstől elválasztott, már nem szopós b., cs. egyéves korában. □ De füstős a nyaka, de hosszú a szarva annak a rúgott borjúnak. (Eötvös Károly) Az apja rúgott bornyút kapott tanításért. (Móricz Zsigmond)
2. (ritka, régies, bizalmas) Olyan <személy>, aki vmely foglalkozást, hivatást otthagyott, v. akit onnan elcsaptak, ill. aki vmiben, vmely területen elkallódott; kirúgott. □ Nem csekély érdeméűl rovatott fel az is, hogy a "rúgott" tanáccsal legkisebb rokon-sógorvagy komasági viszonyban sem állt. (Arany János) Ne legyen fösvény, ossza szét a Rugott zsenik közt aranyát (Reviczky Gyula)