Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

RÚGÓS [ú v. u] melléknév -an, -abb
  • 1. Olyan <ló, ritk. szarvasmarha>, amelynek az a szokása, hogy könnyen megrúgja a mögéje, ill. melléje álló személyt, állatot. Rúgós csikó. □ De meguntam Ferenc Józsit szolgálni … . Rúgós lovát mindég tisztán tartani. (népköltés) Kitűnő gazdaasszony volt; olykor maga fejte meg a rúgós tehenet. (Krúdy Gyula)
  • 2. (népies) Olyan <szerkezet>, amely visszarúg (5), visszalök. Rúgós fegyver.
  • 3. Rugalmas <anyag>. Rúgós szövet. □ Van egyéb szerszám is, íjj módra csinálva Húrja feszes kötél, íve rugós szálfa. (Arany János) || a. (régies, irodalmi nyelvben) Kisportolt tornában gyakorlott, rugékony <(izom, ín>. □ Várták a jeladást, az ifju vitézek. | Kürtjelre a sorok eleje megindul Futni, ahogy telik hősfi rugós intul. (Arany János) rúgósság.