RONT-BONT tárgyas ige rontott-bontott, rontson-bontson; rontani-bontani (kissé tréfás)
Ismételten v. állandóan ront, rongál, pusztít vmit. Nagyon rossz gyerek, mindent csak ront-bont. □ Kertem alatt jár az ellenségem, Rontja bontja ősi örökségem, | Gyilkos Körös! fogát feni rája. (Kiss József)