REPEDT [e-e] melléknév -en e]
Olyan <szilárd test>, amely meg van repedve, amelyen repedés folytán hasadás, nyílás, rés van. Repedt fal, fazék, harang, márványlap, öntvény, pohár, tányér. □ Otthon a tűzhely hűvös és repedt. | Hideg fazékban készül az ebéd. (József Attila)
repedtes; repedtség.