Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (ásványtan) Az alumínium oxidjából álló, krómot tartalmazó, vörösre színeződött átlátszó ásvány. A rubint csiszolják. □ [Ajkai] pirosak valának, mint a rubint lelke. (Petőfi Sándor)
2. Ebből csiszolt drágakő. □ Előbb is az arany koszorút vevé ki. | Anyai jószága volt e párta néki Gyémánttal, rubinnal a cifrája ékes. (Arany János) Arra kérte Pongráczot, adja oda neki a zafírokkal, rubintokkal kirakott menteláncot. (Mikszáth Kálmán) || a. jelzői használat(ban) Ezzel díszített, ezt tartalmazó <ékszer>. Rubin nyaklánc.
3. jelzői használat(ban) (választékos) Ennek színéhez hasonló v. erre emlékeztető <dolog>. Rubin ajkú leányka; rubin szemű kis nyúl. □ Vidám tűz lobogott a kályhában: a rubint szikrácskák játszadoztak. (Mikszáth Kálmán) Még hull a nyári fények zafír, rubin, agát Esője (Tóth Árpád)
4. (mindig birtokos személyraggal, csak rubint alakváltozatban) (bizalmas) <Főleg nő, gyermek, szerelmes becéző megszólításaként:> nagyon kedves, drága személy. Rubinom, virágom. □ Kincsem, violám, rubintom! | Itt az utolsó forintom. (Csokonai Vitéz Mihály)